2018. május 27., vasárnap

Sátor-alja-új-hely

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy kimozduljunk megszokott kis világunkból. Az utóbbi időben más programok miatt szorítottuk háttérbe a kirándulást. Bár, hogy élvezzük a természet szépségét, gyönyörködjünk a teremtett világban, kijártunk a Farkasszigetbe bóklászni az erdőbe, görkorcsolyázni, piknikezni, sárba tapicskolni, vízbe megmerülni. Csodálatos volt látni a tavaszi erdő ébredését, zöldülését, élénkülését (szúnyogok számának növekedésével volt mérhető:).

Először a sátorozásban gondolkodtunk, de én megriadtam az esőzések nyomán lehűlő hőmérséklet miatt, így megegyeztünk, hogy keresünk egy olcsó szállást, és éjszakára fedezékbe vonulunk.
Ahogy a bejegyzés címét írtam, arra gondoltam, hogy milyen humoros, hogy éppen Sátor-alja-új-helyen szálltunk meg. A Zemplén keleti részén még nem nagyon jártunk. A szálláshelyünkről gyönyörű kilátás nyílt, bár kellően nomád volt, így a villanyon kívül, mindenről magunknak kellett gondoskodnunk. Vizet hoztunk a helyi forrásvízből, tüzet gyújtottunk az ebéd elkészítéséhez, fát gyűjtöttünk-aprítottunk.




A Zemplén gyönyörű, rengeteg programot kínál az odalátogatóknak.
Első nap túráztunk egyet a Megyer-hegyi Tengerszemhez. Az út meredeken vezetett felfele 1 km-en keresztül, de minden látványt megért. Körbejártuk, minden oldalról megszemléltük a kis tavacskát.
A természet szépsége mellett feltárult előttünk az emberi gyarlóság is. Egy helyi tulajdonos kioktatott minket, hogy itt mindenhol magánterületen járunk, semmihez sem szabad nyúlni. (Miután egy elvadult cseresznyefáról csemegéztünk nagy tudatlanul a seregélyekkel egyetembe.) Kérem szépen, ma már nem sok köztulajdon van. Ez MÉLY nyomott hagyott a lelkünkben!



 Zöld gyíkok "barátkozás" közben- Máté fiúnk mindenütt ezeket leste-kereste

Ebihal-fogás nagy élmény volt


Másnap a Zempléni Kalandparkot vettük célba. Libegőztünk. Talán a felnőttek jobban izgultak, mint a gyerekek! A nagyobbak kipróbálták a kalandtúrát a lombok között, a hegy tetején pedig a kilátóra másztunk föl. És egy fél órácska erejére átnéztünk Szlovákiába is, hogy elmondhassuk, hogy már ott is jártunk.





Harmadik és egyben utolsó napunkon megmásztuk a Nagy-Milicet, majd a Kis-Milicen körbetekintettünk a Károlyi-kilátón.
Hegymászás során a határkövek keresése tartotta a gyermekekben a lelket és adott lendületet a fáradt lábaknak. Hol Szlovákia, hol Magyarország területét taposta a lábunk.
Gyönyörű időt kaptunk, bár hazafele elkapott az eső, és utunk nagyobb részét esőfelhők alatt tettük meg. Az Úr hazavezetett bennünket. SDG

 Határköves

Boglárkák

A réten mindenfele repkedtek a Kis Apolló-lepkék

 Károlyi-kilátó-kilátás

Fakuszok-fakúszók

Torta 2.

Május 11-én elsőszülött lányunk is lépett egyet, betöltötte a 9. életévét. Nagyon hálás a szívünk érte. Igazi kis pacsirta. Ma reggel arra ébredtem, hogy kristálytisztán énekli a hangközöket fentről-lefelé: dó'-ti, dó'-lá, dó'-szó, dó'-fá,...
Arról elmélkedtünk, hogy hogyan válhat az ember híressé, milyen út vezet odáig és melyek a buktatói. Elmélkedős-beszélgetős korszakba léptünk.
Ésszerű válaszokra vár, már nem elégszik meg azzal, hogy "én így érzem/gondolom..." mondatokkal felelgetek. "De anya, miért? Magyarázd meg, kérlek!"

Természetesen epertorta, a nagy kedvenc

2018. május 24., csütörtök

Befőzés

Eperszezon. Eperdzsem.

Recept: 2 kg eper+ víz, hogy ellepje+ ízlés szerint cukor-felforralom, botmixerrel összetöröm, hozzáadok 3 cs. dzsemfixet, 1 perces forralás után üvegekbe töltöm.

9 darab 370 ml-es üveggel lett+ egy kis kóstoló

Ajándékba is nagyon mutatós. (pl. pedagógusoknak,...)

A címkéhez a sablont itt töltheted le. Minden évben más színben töltöm le, így könnyen megtalálom a különböző évjáratú befőtteket.

2018. május 9., szerda

Torta

Vajon kié lehet ez a torta? A díszítés mindent elárul. Egy olyan személyé, aki szereti az állatokat, kiváltképpen a hüllőket. (Április 7-ei)

Kert-ihletettség

Tavasszal mindig megihlet a kirobbanó élet, a zöld színek tobzódása, a dús vegetáció, amely a tél után sem adja meg magát, hanem megújult erővel tör ki a földből hirdetve, hogy van megújulás.

Még eszközt sem vettünk a kezünkbe, amikor már láttuk, hogy imitt-amott kibújt a földből a mélyen alvó növényvilág. A fél kertben már ott zöldelltek a fűszerek, az eper, a málnahajtások versengve keresték útjukat a külvilágra.
Ebből szeretnék egy kis ízelítőt bemutatni.

Bodzaszezon van. Itt az ideje a gyűjtögetésnek. Már megszáradt az első teának való, és az utolsó kortyokat öntögetjük a bodzaüdítőből is. Nagyon szeretjük. Még a szörp gondolatával is kacérkodom, ha lesz egy kis időm.

Ez itt a melegágy (tégla+ használaton kívüli tetőtéri ablak), palánta-keltető. (A paradicsom próbál dacolni az ÉLŐ elemekkel:) Ez természetesen a gazda keze munkáját dicséri és a kapirgáló tyúk lábát, ami cseppet kifosztotta a gazda ültetvényét.

Kerti kakukkfű. Nagy örömünkre itt maradt nálunk a kertben, megfakadt, begyökerezett a földünkbe. Ezt is sokrétűen használjuk fel. Tea, fűszer és gyógyszer a számunkra.

A menta-egy kis folyófűvel (apró szulák) elegyítve. Szépen megbokrosodott és elérkezett a menta-aratás ideje.

Ez még mindig menta-olyan gyorsan terjeszkedik, nem fogja vissza magát.

Tárkony-kedvelt fűszerünk. Ideköltözésének története van. A Pennyben vásároltam őrölt tárkonyt, mikor az eladónő megkérdezte, hogy ha így szeretjük, nem kérnénk egy kis tövet? Én örömmel elfogadtam, de sajnos, nem fakadt meg. A hölgy megkérdezte, hogy van a tárkony, mire feleltem, hogy sajnos, nem maradt meg nálunk. Erre ő ismét hozott. (Hallott már valaki ismeretlenül is ilyen kedves kiszolgálóról?) És láss csodát, megerősödött, áttelelt nálunk, és eljött az aratás ideje is.

Érőben lévő eper. A múlt évben 20-25 tövet kaptunk mamáéktól. Idén mindenfele tele volt sok kis sarjadék, apró növény. Hihetetlen, hogy a természet szaporítja magát!

A málna már hozza a virágait. Ebből is kaptunk kb 10 tövet, mára már mindenfele dugják ki kis fejecskéjüket az újabb hajtások.

Paszternák-erdő. Ez is a múlt év maradványa.

Tök- ahogy a gazda tervezte...

...tök (cukkini)-ahogy a természet rendezte.

Citromfű-bokor. Nagyon finom a friss hajtása a limonádéban.

A szőlő (mely a fotón elfeküdt:) küldi mindenfelé az indáját, de már érleli a fürtjeit is.

Tankert, gyermekek kertje, a kertészkedésből kóstoló. Ebben aztán minden terem, mit a kis kezecskék elszórtak.


Egy kis érdekesség. Bár nem zöld, nem növény, de a kert része. A kültéri pottyantó mellé készült hordóból ez a kézmosó(hordócsapoló és golyóscsap került rá). A tetején töltjük meg vízzel szükség szerint.

2018. május 6., vasárnap

Áldott anyák napja

"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan!" (1. Jn 3, 18.)-írja, tanácsolja Isten Igéje.
Könnyű mondani, hogy "szeretlek", de tudok a másikért áldozatot is hozni?
Bár vannak, akik a tettek emberei. Nekik meg a szavak okoznak nehézséget.

A következő mese gyönyörűen fejezi ki mindezt. Anyák napi szolgálatunkban ezzel készültünk:

Jó éjt, bocsok!

Szereplők: mackómami és a 3 medvebocs

Mackómama: - Jó éjt, bocsok!

Dörmi, Lomposka, Brumcsi: - Jó éjt, mackó mami!

A medvebarlang hálófülkéjében mackó néni minden este ezek után a szavak után borított ibolyalevelet a jánosbogár lámpára, hogy három bocsa hamarabb elaludjék.
Azok pedig minden áldott este ilyenkor kezdtek élni, mintha egész napi erejüket és virgoncságukat mostanra tartogatták volna.
Látszólag engedelmesen ráhúzták a mohapaplant a fél fülükre, de a másikat szabadon hagyták, hogy hallják, mikor lépi át mackó mami a hálóbarlang küszöbét.
Abban a pillanatban elkezdődött a huncutságok sorozata, hol így, hol amúgy, de a cél mindig ugyanaz volt: húzni az időt, hogy ne kelljen még aludni.
A hét minden napjának estéjére tartogattak valami csalafintaságot. Hétfőn Dörmi szólalt meg, mielőtt mackó mama átlépte volna a küszöböt:

Dörmi: - Én nem kaptam puszit!

Mackómami: - Már hogyne kaptál volna, kisfiam!

Dörmi: - De én eggyel kevesebbet kaptam, mint Brumcsi! - És hozzátette szemrehányó tekintettel: - Megszámoltam!

Még a szája is legörbült.
Mackó mamának sürgősen igazságot, azazhogy pótpuszit kellett osztania. De addigra már a másik két bocs is lerúgta a paplant és körülugrálta:

Lomposka, Brumcsi: - Én is kérek még! Én is keveset kaptam! Én is!

Mire vége szakadt a nagy cuppogásnak, hízelkedésnek, kilencet kakukkolt az óra.

Mackómami: - Mélységes rengeteg! Még nem is mosogattam! - kiáltott fel mackó néni és szigorúan toppantott: - Ilyen aztán nem lesz többet!

Hát nem is lett, mert keddre más műsort eszeltek ki a bocsok.

Brumcsi: - Pók van az ágyamban! - kiáltott fel Brumcsi másnap este, aminek az lett a következménye, hogy mind a három ágyat össze-vissza kellett túrni. A pókot természetesen nem találták, hiába bizonygatta Brumcsi, hogy nagy volt és fekete - de mire vége lett a hajcihőnek, az óra tízet kakukkolt.
Mackómami: - Jóságos mézesputtony! - kapott a fejéhez mackó mama. - Még ezután kell kimosnom a mackónadrágotokat!

Szerdán Dörmi kért vizet elalvás előtt. Egy negyed óra múlva Brumcsinak száradt ki a torka, valamivel később pedig Lomposka akart egy pohár harmatvízért elepedni.
Mackó mama háromszor hagyta félbe a vasalást, amire csak ilyenkor jutott ideje, mert napközben egy málnásban dolgozott. Egyedül nevelte a három bozontos bocsot, és sohasem volt szíve nemet mondani, ha valamit kértek. Azok pedig viháncoltak, kuncogtak, pompásan szórakoztak. Így ment heteken keresztül, míg egyszer furcsa dolog történt.
Azon az estén Lomposka lett volna soron a huncutságban, de elkésett a nyöszörgéssel, mert Mackó néni szokatlanul gyorsan köszönt el tőlük és ment ki az ajtón. Valami olyasmit dörmögött, hogy mindig fáradt, nem csoda, ha elszámolta magát a málnával. Most aztán kezdheti elölről az egészet...
Lomposkát megszidta két testvére, amiért ügyetlenkedett, de azután hamarosan készen volt a tervük.

Dörmi: - Szúnyogokat fogunk csapkodni! - jelentette ki diadalmasan Dörmi. - Erre majd bejön a mami a nagy partvissal, és az olyan mulatságos, hogy legalább tizenegyig fent maradhatunk.


El is kezdődött a csetepaté. Először csak a mancsukkal csapkodtak, de mackó mami nem jött be megkérdezni, hogy mi az.

Lomposka: -Elő a papucsot!
Brumcsi: -Elő a kispárnát! Elő a tegnapi újságot!
Piff-puff! Dirr-durr!
Odakint néma csend.
Dörmi már visongatott.
Odakinn semmi nesz.
Brumcsi véletlenül nyakon csapta Lomposkát, mire az bőgni kezdett. (Lomposka szipog.)
Erre már csak bejön mackó mami...
De nem jött.
A bocsok hirtelen elhallgattak. Valami furcsa volt a levegőben. Lábujjhegyen, egymás után osontak ki körülnézni.

A konyhában égett a jánosbogár lámpa, s ott állt a mosatlan edény nagy halomban. De hol lehet mackó mami?
Dolgavégezetlenül aludni ment volna?
Dehogyis ment szegény! Ott aludt el málnaszámolás közben az egyik barlangmélyedésben az asztalra borulva.

Dörmi odaszaladt, hogy felköltse, de Brumcsi hirtelen erélyesen visszahúzta:
Brumcsi: - Csitt!

Brumcsi eddig mindig csak egy bocs volt, fára mászó, mézet torkoskodó, huncut kölyök, mint a két öccse, de most egyszerre úgy érezte, hogy ő okosabb. Okos és jó mackó kislány, akinek ilyen esetben ki kell találnia, hogy mi a teendő.
Lomposka ráásított.

Lomposka: - Ááá! Igazad van. Gyerünk mi is aludni!

Brumcsi: - Nem addig, öcskös! Hiszen tizenegyig fent akartál maradni!

Dörmi: - Most már minek? - kérdezte Dörmi. - Mulatság úgysem lesz.

Brumcsi: - Dehogynem! - emelte fel a hangját Brumcsi, de csak annyira, hogy mackó mamit fel ne ébressze. - Ezután jön csak az igazi mulatság!... No, mit néztek úgy rám? Hát olyan buták vagytok, hogy magatoktól ki sem találjátok, mire gondolok?
...A bocsok nem voltak buták.

Mackó mami csak hajnaltájt ébredt fel mély álmából, de akkor úgy meglepődött, hogy azt sem tudta mondani: "Mélységes rengeteg!"

A konyhában olyan rend és tisztaság volt, mint vasárnap délután. A nagy kosár málnán pedig egy cédulát talált: "Pontosan kilencszáztizenegy szem. Megszámoltuk."

A puszit és simogatást, amit a bocsok kaptak, nem számolta meg senki. De attól kezdve, ha mackó mami azt mondta este: "Jó éjt, bocsok!" - minden mackófül eltűnt a paplan alatt és olyan áldott csend lett, hogy még a betévedt esti pille szárnya zizzenését is meg lehetett hallani.
Fésűs Éva




Képekkel is készültünk illusztrálni a mesét. Itt tekintheted meg.
Minden édesanyának Istentől jövő erőt kívánok hivatása betöltéséhez! És sok örömet a harcok között is, hiszen a kincseink között fáradozhatunk nap mint nap.