Tanítsuk őket!

Az utóbbi időben nagyon fontossá vált a számomra, hogy szülői kötelességünk a gyermekeinket felkészíteni a gyakorlati életre. Nincs olyan indok, amely felmentene bennünket ez alól. Hallottam ilyeneket: "Inkább nem bízom rá, mert csak nagyobb kár lenne. Lassít a készülésben. Én sokat dolgoztam, neki ne kelljen. Túl beteges, gyenge szegény, amúgy is analfabéta a gyakorlati dolgokhoz. Soha sem érdekelte,... Rábízni, ááá dehogy, inkább egy könyvet venne a kezébe, mint a fakanalat."
Biztos, hogy ezek is ütős érvek, de mi lesz később? Anyuci most mindent megcsinál, de mi lesz a gyermekkel, ha felnő? Mindent mással csináltat meg, mindenért pénzt ad ki, hazaviszi kimosatni a ruháit, jól nősül, ...?
Egy nagyon közeli példa hívta fel a figyelmemet arra, hogy mi szülők vagyunk számon kérhetőek gyermekeink életképtelenségéért.
Nemrég bosszankodott egy idős édesapa a fia miatt, hogy mennyire idétlen. Nem tud rendesen begyújtani, fát vágni, de még a csavarhúzó sem áll jól a kezében. Persze, persze, gyermekként sokszor beteges volt, meg amúgy sem érdekelte semmi műszaki dolog.
Igen, nem is volt rá sokáig szüksége, mert megcsinálta más helyette. De a szükség egyszer közbeszólt. Magára maradt sok kipróbálatlan dologgal, apai tanács és minta nélkül. És az édesapa csak ingatja a fejét, hogy ez a gyermek semmihez sem ért.
Kedves édesapák, honnan tanulják meg a fiúk a favágást, a begyújtást, a kertészkedést, az állattartást, a csavarhúzó használatát,... ha nem tőletek?
De nem kevesebb a felelősségünk nekünk, édesanyáknak sem! A lányaink tőlünk tanulhatják meg a sütés- főzést, a takarítás fortélyait, a praktikus mosást, kézműveskedést, varrást, vasalást,...
Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermekeink minél hamarabb sajátítsák el a praktikus, hétköznapi teendőket. Önálló evés, öltözködés, pakolás, mosogatás, gépek használata, körömvágás, cipőfűzés, gyufahasználat, fűrészelés, kecskefejés,...
Legyen szó bármiről, adjunk mintát, mutassuk meg, legyünk ott, gyakoroljuk közösen, adjuk át, engedjük önállóan használni, csinálni!
(Természetesen egészséges gyermekekről beszélek!)

Budai Evódiának olvastam egy nagyon egyszerű, követhető útmutatását az önállóság fokozatairól. Itt olvashatsz róla.

Sok erőt és kitartást kívánok minden kedves szülőnek, hiszen a gyermek önállóságáért mi vagyunk a felelősek! (Nem a pedagógus, és ne bízzuk az életre sem, mert az kemény nevelőiskola)