Aggtelek-élmény

Egymástól függetlenül csendült meg bennünk az igény, hogy kimozduljunk egy kicsit a hegyek közé. A helyszín labilis volt, hiszen édesapa határon túl, én pedig inkább határainkon belül képzeltem el egynapos kiruccanásunkat. Végül a választás az Aggteleki-karsztra esett. Egyedül a vasárnapunk volt szabad, így egy szabadtéri istentiszteleten vehettünk részt utunk során. ("Az egek (és a hegyek) hirdetik Isten dicsőségét...")

Érdekes élmény volt a kora tavaszi erdő látképe. Hiányzott még nagyon a zöld, az avarral bevont erdőalj kevés jelét mutatta a tavasz közelségének. Mintha egy napsütötte őszvégi látogatást tettünk volna.

Hosszú utazás után érkeztünk meg célhelyünkre, a Baradla- barlanghoz (Vörös-tó), ahol egy középtúrát vállaltunk be gyermekeink kíséretében. (100 perc)
Nagyon tetszett az apróságoknak a hegy gyomrában található rejtett világ. Szebbnél szebb cseppkövek üdvözöltek bennünket. A sok lépcső egy kicsit megviselt bennünket, de mindenki zokszó nélkül tette meg a megjelölt útszakaszt. Imola különösen csendes volt, főleg miután a háti hordozóban álomra hajtotta a fejét. A kellemes hőmérséklet, a félhomály, ringatózás mind megfelelő feltételt biztosított délutáni pihenéséhez.
Élményekkel gazdagodva tértünk vissza kiindulási helyünkhöz, ami megért minden fáradtságot.

Megjegyzés: kipróbálhattuk a kompot is, ami nagy élmény volt :)

 A kompon

 A barlang bejárata előtt

Tavaszi hírnök: a napsütésben hajladozó erdei galambvirág