Őszközelben

A hétvégén gondoltunk egy nagyot, és elutaztunk szeretett hegyeink közé, idén a Bükkbe. Egy kedves testvérnő felajánlásával élve, Síkfőkúton (Noszvaj) tölthettünk el három csodálatos és emlékezetes napot.
Nem kis izgalmat okozott amikor megtudtuk, hogy az indulás előtti napon megérkezett hozzánk is a bárányhimlő. (Két hetes csendes bujdosása után ütötte fel a fejét.) Isten kegyelméből, nem vetett gáncsot, Máté lázmentesen, viszonylagos jó közérzettel vehetett részt a családi eseményekben.
Úgy tűnik, minden utunknak megvan a maga próbája.

Pénteken reggel indultunk el tervezett célunk felé. Utunk napsütésben telt el. Ahogy közeledtünk a hegyek felé, a domb- és hegyoldalak fái egyre szebb levélruhában pompáztak. A zöldtől, a sárgán keresztül, a vörösön át, a rozsdabarnáig minden fellelhető volt egy helyen. Pazar színkavalkád, tökéletes összhang a világ első dizájntervezőjétől. (Ennél színesebb évszakot el sem tudok képzelni!)

Megérkezésünk után azonnal a cserépkályhát igyekeztünk beizzítani, hiszen már
a korábbi években szereztünk némi tapasztalatot a hideg hegyi éjszakáról. Míg az ebéd főtt, a csapat fagyűjtésbe kezdett. A legkisebb is kivette a részét a feladatokból. Mikor már ropogott a tűz a kályhában, elindultunk felfedezni a környéket.














Találtunk egy kis játszóteret, egy vízimalom -kereket és friss forrást is.

A hűvösödő alkonyat hamar beszólított melegedő hajlékunkba.

Másnap az egri várat tekintettük meg. Végre felnőttünk az efféle élményekhez. A gyermekek végre tudták értékelni a történelmi filmbemutatót, a kiállításokat. A várélmény egy kicsit lehangoló, de annál nagyobb történelmi ismeretre lehetett szert tenni.














A vasárnapunk lett a legemlékezetesebb. A kis házunk rendbetétele, takarítása után, az autó bepakolása következett. A feladatok után végre elindulhattunk az utolsó hegyi kalandunkra a Bükkben. A  gyönyörű kilátással nem tudtunk betelni, a gyönyörű színek leírhatatlanok. Répáshuta környékén (Bánya-hegyi parkoló)  álltunk meg és vágtunk neki a hegy meghódításának. Ez szó szerint értendő. Az első sziklás hegyoldalnak indultunk neki.

A gyermekek nagy lendülettel haladtak előre. Édesapa haladását megnehezítette a nyakában egyensúlyozó apróság. Imola csak csetlett-botlott ezen a göröngyös terepen. A hegycsúcsot elérve elfogyasztottuk estebédünket, majd elindultunk lefelé. Itt már kezdett fogyni Máté türelme, állandó biztatásra szorult. Mire leértünk, egészen besötétedett. Éppen leértünk az autónkhoz, mikor édesapa egy rókára hívta fel a figyelmünket. Még az autó reflektor fényei sem riasztották el, így teljes életnagyságban láthattuk. Ez szép megkoronázása volt a napunknak.










A hazavezető út feladta a leckét. Leszállt a köd, így sokszor csak araszolgatva haladtunk előre. A 2 órás utunk 4-5 órásra nyúlt meg. Nagyon hálás volt a szívünk, mikor végre befordulhattunk a kapunkhoz, épségben, élményekkel gazdagodva.
Istené a hála az Ő ajándékaiért!