2015. október 21., szerda

Ünnepekhez

 Az elmúlt évek során született kis színdarabok:
Karácsonyhoz (lehet már készülődni:) és Húsvéthoz kapcsolódóak


Kisnyuszik karácsonya

Szereplők: 2 nyúl
Eszközök: dobozban széna és egy takaró

1. nyúl: Jajj, de fázom!
2. nyúl: Sajnos, nincs kabátom!
1. nyúl: Korog a gyomrom.
2. nyúl: Rágcsálnivalóm sincs otthon.
1. nyúl: Mi ez a csengő szó?
2. nyúl: Ünnepre hívogató.
1. nyúl: Talán karácsony van?
2. nyúl: Igen. Nézd, egy csomag! (Becsomagolt dobozra mutat)
Nézzük meg, gyere!
Mit tettek bele?
1. nyúl: Meleg takaró! (Kiveszi a dobozból és felkiált)
2. nyúl: És széna, vacsorának való!
Köszönjük meg Teremtőnknek,
hogy a mezők vadjairól sem felejtkezett meg!
1. nyúl: Miért kaptuk a takarót és a szénát?
2. nyúl: Mert Isten elküldte a Fiát,
megajándékozva lett a világ!
Hálából mi is egymás felé fordulunk,
ajándékokat osztogatunk. (Szaloncukrok dobálása:)
 (nagnus)


Karácsonyi lecsendesedés

Szereplők: anya és 2 fia, idegen (fehér lepelben)

Anya: Még fel sem állítottuk a karácsonyfát! (idegesen)
Kristóf: Én még be sem csomagoltam az ajándékokat! (csomagolópapírral a kezében szorongat egy dobozt)
Kelemen: Beiglit sem ártana sütni! (a pocakját simogatja számonkérően)

Anya: A takarítással sem vagyok kész, az asztalt is meg kell teríteni szépen. Jaj, a süteményem is odaég! Menj már Kristóf a lábam alól! (ráförmed)
Kristóf: Hol csomagoljam be az ajándékaim?
Anya: Menj a szobádba! Itt csak zavarsz a készülődésemben.
Kristóf: Anya, olyan ideges vagy ma, mire ez a felhajtás?!
Kelemen: Anya, a sütemény ég! (kiáltja)
Anya: A sütemény! Teljesen elfelejtkeztem róla! Kelemen miért nem szóltál hamarabb? Ezt már megenni sem lehet. (kiabál és kiveszi a sütőből a süteményt)
Kelemen: Miért nem beiglit sütöttél? Úgy unom már a meggyes lepényt!
Anya: Nincs mákunk, sem diónk. Egy üveg meggyet kaptunk a nagymamától. Na, ne elégedetlenkedj már!!
Kelemen: És apa hol van?
Anya: Dolgozik, még szentestén is berendelték a munkahelyére. Soha nincs itthon, mikor szükség volna rá! (közben rálép a csomagolópapírra)
Kristóf: Anya, elszakítottad a papírom! (kiabálva)
Anya: Bocsáss meg, de nem vettem észere. Különben is szóltam, hogy ne itt lábatlankodj!
Kristóf: Most hogy fogom becsomagolni az ajándékom? Nem tehetem így a fa alá! (méltatlankodik)

Ekkor csengetnek (kis csengőt meglengetünk)

Idegen: Békesség e háznak és lakóinak!
Anya: Jó napot kívánok! Kit keres?
Idegen: Megérkeztem, hisz én vagyok az ünnepelt.
Anya: Ünnepelt? Milyen ünnepelt? Hisz karácsonyra készülünk!
Idegen: Igen, én is, hisz én vagyok, akinek a születésnapját ünneplik.
Anya: Születésnapját?
Idegen: Karácsonykor Jézus születéséről emlékeznek meg az emberek. Isten legnagyobb ajándékáról, melyet a világnak adott át.
Anya: Erre még nem is gondoltam.
Kristóf: Anya, hívd be ezt az idegent. Ünnepeljen velünk!
Anya: Jöjjön beljebb!
Idegen: Látom nagy a készülődés! Hallottam, amikor kiabált a sütemények miatt!
Anya: Igen, igen, igyekezünk, próbáljuk emelni az ünnep fényét. Hallotta, amikor kiabáltam?(meglepődve)
Idegen: Igen, és nagyon elszomorodtam. A Karácsonynak nem erről kellene szólnia.
Anya: Mégis hogyan képzeli el az ünnepet?
Idegen: A család közösen készülődjön szeretetben. Nem a csillogás, a szépen terített asztal, az ajándékok a lényegesek, még nem is a beigli. (odafordul Kelemenhez, Kelemen szégyenlősen lehajtja a fejét), hanem Jézus, az ünnepelt.
Anya: Köszönjük, hogy eljött közénk, hogy figyelmeztessen, lecsendesítsen. Már azt hittem, hogy felrobbanok! Próbáljuk egyszerűbben, de békességesen.
Idegen: Áldott ünnepeket!
Az idegen csendesen eltávozik, a család a fa körül énekel


(nagnus)
 

 
Elfogadod vagy elutasítod?

Szereplők: 4 gyermek és anya, játékbaba egy kis jászolban
Kellékek: díszdobozokban játékok
(A gyermekek a fa körül bontogatják az ajándékaikat)

M: (felháborodva) Anya, én nem ilyen favonatot kértem karácsonyra, hanem elektromosat!
Anya: Gyermekem, ez is értékes ajándék, biztosan megszereted!
B: (I. kezében a baba, B. próbálja rángatva visszaszerezni) Add ide a babámat, én kaptam!
I: Kit érdekel! Irigy, még a babádat is sajnálod tőlem. Te sem nézheted meg az autóimat! (mérgesen visszadobja B-nek a babát, az autókat magához szorítja)
Anya: Ne veszekedjetek már! Karácsony estéjén sem tudtok meglenni piszkálódás nélkül?
G: Ez nem igazság! Nem is vettétek meg azt a mobilt, amit választottam! Nekem nem kell ez a vacak használt telefon!
Anya: Nincs rá elég pénzünk, különben sincs még szükséged rá. Miért elégedetlenkedsz? Eszébe jutott valakinek megköszönni az ajándékot? Megnéztétek az összes meglepetést?
I.,G., B., M.: Igen, mindet!
Anya: A fa alatt van még egy különleges csomag, amit maga Isten készített mindannyiunk számára.
I: A baba? Az nem is ajándék.
G: Én nem kértem semmilyen babát.
M: Nekem sincs szükségem rá.
B: Én nagyon örülök neki, én elfogadom. (odamegy a babához, leguggol mellé)
Anya: A karácsony legértékesebb ajándéka maga Jézus. (gyülekezet felé fordulva)
És te hogyan válaszolsz? Elfogadod vagy elutasítod?

(közösen mondjuk)
Igevers: Efézus 2,8.
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez...”

(nagnus)
  
Húsvéti szolgálat


(Jézus szelíd hangja szól)
I: Légy becsületes!
G: Nem akarok,
akkor hogyan írom meg a dolgozatom?
Ha puskázni nem lehet,
minden napra tanulnom kellene.
I: Mondj igazat!
G: Hogyan?
Az osztálypénzt már elköltöttem,
édesanyám nem tudhatja meg!
I: Ne piszkálódj!
G: Az túl unalmas.
Élvezem
amikor a tesó nyekereg.
I: Légy szorgalmas!
G: Na neee!
A szobám nem pakolom össze!
I: Ne vedd el a másét!
G: Pedig nekem nincs tabletem,
nincs pénzem, akkor honnan legyen?
I: Kedves G.!
Miért nem akarsz megváltozni,
új életet kapni?
Ha a régit el is veszted,
új életet kapsz helyette.
Új szívet,
amely másért lüktet.
Az irányítást most átadod Nekem?

G: (kicsit elgondolkozva)
Igen, szeretnék becsületes lenni,
a Te példád követni,
még ha többet kell is tanulnom,
nem bánom meg, jól tudom.
Szeretnék igazat mondani,
az osztálypénzt anyának visszaadni.

Piszkálódni sem akarok,
a tesót nem zavarom.

Szorgalom,
szükségem van rá nagyon.

Megelégszem mindazzal,
amit Tőled már megkaptam.

I: Látod, semmit sem veszítesz,
ha engem követsz!
(nagnus)
 

Éledés

(M. eljátsza a mag átalakulását)

M: Egy kis mag vagyok,
a földben sötét van nagyon. (vacog, didereg)
Jajj, száradok,
miért kell most meghalnom?

B: Hogy új élet támadhasson magvadból.
M: Új élet?
Hiszen az erőm is elhagyott végleg.
B: Látod?
Bár magvad elszáradt,
de lassan zöld szárat hajt.
M: Igen, érzem,
a száraz burok nem tarthat fogva,
élet sarjad mag-gyomromban.
Növekszem, leveleim integetnek,
gyönyörű virágot rejteget kelyhem.

B: Gyönyörű,
ezért érdemes mindent feladni,
még a halált is vállalni.

M: (ujjongva)
Virágzom,
új testet kaptam,
a halálból feltámadtam.

B: Jézust sem tarthatta fogva,
a sötét sír gyomra.
Feltámadt harmadnapon,
győzött a halálon.
Szenvedése,
a te megmenekülésedre lett.
Hiszed-é ezt?

(nagnus)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése