Boglárka leánykánk, ha valamire engedélyt kap tőlem, megígérek neki valamit, akkor újból és újból rákérdez, hallani akarja a megerősítést. Sokszor bosszatott a hozzáállása. Mondtam neki, hogy a sok kérdezésével azt vonja kétségbe, hogy megbízható a szavam.
Elgondolkodtam ezen az eseten, és rájöttem, hogy Istennel szemben az utóbbi időben sokszor én is ezt tettem. Belekezdtünk egy nagy munkába (építkezés), tele voltam bizonytalansággal, kétellyel. Az Úr biztatott, én pedig újra és újra kérdeztem. Nem adtam mindig elég hitelt az Úr szavának.
Én sokszor nehezteltem a lányomra a hitetlensége miatt, de az Úr nem rótta fel nekem a bizalmatlanságomat, hanem megerősített az Igén keresztül.
Jézus tanítványai is hasonlóan fordultak Jézushoz:
"-Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
-Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" (Márk 4, 35-41.)
Sokszor kérdezte tőlem is az Úr:
"Önmagatokat tegyétek próbára, hogy IGAZÁN hisztek-e?" (2. Kor. 13,5.)
"Hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt." (Zsidó 11,6.)
Sok próbatételt éltünk meg, nem kímélt meg ezektől a mi Mennyei Atyánk, de mindegyikben elkészítette a szabadulást is. A feladatokat, nehézségeket sem vette le a vállunkról, de erőt adott minden helyzetben. (Legyen szó főzésről, lapátolásról vagy éppen cseréphordásról)
Az utóbbi hónapok mottója a következő igevers volt:
"Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr." (Zsolt 34,20.)
Nagyon sok bátorítást, megtapasztalás van, amit az Úrtól kaptunk.
2015. október 25., vasárnap
2015. október 21., szerda
Ünnepekhez
Az elmúlt évek során született kis színdarabok:
Karácsonyhoz (lehet már készülődni:) és Húsvéthoz kapcsolódóak
Karácsonyhoz (lehet már készülődni:) és Húsvéthoz kapcsolódóak
Kisnyuszik
karácsonya
Szereplők:
2 nyúl
Eszközök:
dobozban széna és egy takaró
1. nyúl: Jajj,
de fázom!
2. nyúl:
Sajnos, nincs kabátom!
1. nyúl:
Korog a gyomrom.
2. nyúl:
Rágcsálnivalóm sincs otthon.
1. nyúl: Mi
ez a csengő szó?
2. nyúl:
Ünnepre hívogató.
1. nyúl: Talán
karácsony van?
2. nyúl:
Igen. Nézd, egy csomag! (Becsomagolt dobozra mutat)
Nézzük meg,
gyere!
Mit tettek bele?
1. nyúl: Meleg
takaró! (Kiveszi a dobozból és felkiált)
2.
nyúl: És széna, vacsorának való!
Köszönjük meg
Teremtőnknek,
hogy a mezők
vadjairól sem felejtkezett meg!
1. nyúl:
Miért kaptuk a takarót és a szénát?
2. nyúl: Mert
Isten elküldte a Fiát,
megajándékozva
lett a világ!
Hálából mi is
egymás felé fordulunk,
ajándékokat
osztogatunk. (Szaloncukrok dobálása:)
(nagnus)
Karácsonyi
lecsendesedés
Szereplők:
anya és 2 fia, idegen (fehér lepelben)
Anya: Még
fel sem állítottuk a karácsonyfát! (idegesen)
Kristóf: Én
még be sem csomagoltam az ajándékokat! (csomagolópapírral a
kezében szorongat egy dobozt)
Kelemen:
Beiglit sem ártana sütni! (a pocakját simogatja számonkérően)
Anya: A
takarítással sem vagyok kész, az asztalt is meg kell teríteni
szépen. Jaj, a süteményem is odaég! Menj már Kristóf a lábam
alól! (ráförmed)
Kristóf:
Hol csomagoljam be az ajándékaim?
Anya:
Menj a szobádba! Itt csak zavarsz a készülődésemben.
Kristóf:
Anya, olyan ideges vagy ma, mire ez a felhajtás?!
Kelemen:
Anya, a sütemény ég! (kiáltja)
Anya:
A sütemény! Teljesen
elfelejtkeztem róla! Kelemen miért nem szóltál hamarabb? Ezt már
megenni sem lehet. (kiabál és kiveszi a
sütőből a süteményt)
Kelemen:
Miért nem beiglit sütöttél? Úgy unom már a meggyes lepényt!
Anya:
Nincs mákunk, sem diónk. Egy üveg meggyet kaptunk a
nagymamától. Na, ne elégedetlenkedj már!!
Kelemen:
És apa hol van?
Anya:
Dolgozik, még szentestén is berendelték a munkahelyére. Soha
nincs itthon, mikor szükség volna rá! (közben rálép a
csomagolópapírra)
Kristóf:
Anya, elszakítottad a papírom! (kiabálva)
Anya:
Bocsáss meg, de nem vettem észere. Különben is szóltam, hogy
ne itt lábatlankodj!
Kristóf:
Most hogy fogom becsomagolni az ajándékom? Nem tehetem így a fa
alá! (méltatlankodik)
Ekkor csengetnek
(kis csengőt meglengetünk)
Idegen:
Békesség e háznak és lakóinak!
Anya:
Jó napot kívánok! Kit keres?
Idegen:
Megérkeztem, hisz én vagyok az ünnepelt.
Anya:
Ünnepelt? Milyen ünnepelt? Hisz karácsonyra készülünk!
Idegen:
Igen, én is, hisz én vagyok, akinek a születésnapját
ünneplik.
Anya:
Születésnapját?
Idegen:
Karácsonykor Jézus születéséről emlékeznek meg az emberek.
Isten legnagyobb ajándékáról, melyet a világnak adott át.
Anya:
Erre még nem is gondoltam.
Kristóf:
Anya, hívd be ezt az idegent. Ünnepeljen velünk!
Anya:
Jöjjön beljebb!
Idegen:
Látom nagy a készülődés! Hallottam, amikor kiabált a
sütemények miatt!
Anya:
Igen, igen, igyekezünk,
próbáljuk emelni az ünnep fényét. Hallotta, amikor
kiabáltam?(meglepődve)
Idegen:
Igen, és nagyon elszomorodtam. A Karácsonynak nem erről kellene
szólnia.
Anya:
Mégis hogyan képzeli el az ünnepet?
Idegen:
A család közösen
készülődjön szeretetben. Nem a csillogás, a szépen terített
asztal, az ajándékok a lényegesek, még nem is a beigli.
(odafordul Kelemenhez, Kelemen szégyenlősen lehajtja a fejét),
hanem Jézus, az ünnepelt.
Anya:
Köszönjük, hogy eljött közénk, hogy figyelmeztessen,
lecsendesítsen. Már azt hittem, hogy felrobbanok! Próbáljuk
egyszerűbben, de békességesen.
Idegen:
Áldott ünnepeket!
Az idegen
csendesen eltávozik, a család a fa körül énekel
(nagnus)
Elfogadod
vagy elutasítod?
Szereplők:
4 gyermek és anya, játékbaba egy kis jászolban
Kellékek:
díszdobozokban játékok
(A
gyermekek a fa körül bontogatják az ajándékaikat)
M:
(felháborodva) Anya, én nem ilyen favonatot kértem
karácsonyra, hanem elektromosat!
Anya:
Gyermekem, ez is értékes ajándék, biztosan megszereted!
B:
(I. kezében a baba, B. próbálja rángatva visszaszerezni)
Add ide a babámat, én kaptam!
I:
Kit érdekel! Irigy, még a babádat is sajnálod tőlem. Te sem
nézheted meg az autóimat! (mérgesen visszadobja B-nek a babát,
az autókat magához szorítja)
Anya:
Ne veszekedjetek már! Karácsony estéjén sem tudtok meglenni
piszkálódás nélkül?
G:
Ez nem igazság! Nem is vettétek meg azt a mobilt, amit
választottam! Nekem nem kell ez a vacak használt telefon!
Anya:
Nincs rá elég pénzünk, különben sincs még szükséged rá.
Miért elégedetlenkedsz? Eszébe jutott valakinek megköszönni az
ajándékot? Megnéztétek az összes meglepetést?
I.,G.,
B., M.: Igen, mindet!
Anya:
A fa alatt van még egy különleges csomag, amit maga Isten
készített mindannyiunk számára.
I:
A baba? Az nem is ajándék.
G:
Én nem kértem semmilyen babát.
M:
Nekem sincs szükségem rá.
B:
Én nagyon örülök neki, én elfogadom. (odamegy a babához,
leguggol mellé)
Anya:
A karácsony legértékesebb ajándéka maga Jézus. (gyülekezet
felé fordulva)
És
te hogyan válaszolsz? Elfogadod vagy elutasítod?
(közösen
mondjuk)
„Hiszen
kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek
van: Isten ajándéka ez...”
(nagnus)
Húsvéti
szolgálat
(Jézus szelíd
hangja szól)
I: Légy
becsületes!
G: Nem
akarok,
akkor hogyan írom
meg a dolgozatom?
Ha puskázni nem
lehet,
minden napra
tanulnom kellene.
I: Mondj
igazat!
G: Hogyan?
Az osztálypénzt
már elköltöttem,
édesanyám nem
tudhatja meg!
I: Ne
piszkálódj!
G: Az túl
unalmas.
Élvezem
amikor a tesó
nyekereg.
I: Légy
szorgalmas!
G: Na neee!
A szobám nem
pakolom össze!
I: Ne vedd el
a másét!
G: Pedig
nekem nincs tabletem,
nincs pénzem,
akkor honnan legyen?
I: Kedves
G.!
Miért nem akarsz
megváltozni,
új életet kapni?
Ha a régit el is
veszted,
új életet kapsz
helyette.
Új szívet,
amely másért
lüktet.
Az irányítást
most átadod Nekem?
G: (kicsit
elgondolkozva)
Igen, szeretnék
becsületes lenni,
a Te példád
követni,
még ha többet
kell is tanulnom,
nem bánom meg, jól
tudom.
Szeretnék igazat
mondani,
az osztálypénzt
anyának visszaadni.
Piszkálódni sem
akarok,
a tesót nem
zavarom.
Szorgalom,
szükségem van rá
nagyon.
Megelégszem
mindazzal,
amit Tőled már
megkaptam.
I: Látod,
semmit sem veszítesz,
ha engem követsz!
(nagnus)
Éledés
(M. eljátsza
a mag átalakulását)
M: Egy
kis mag vagyok,
a földben sötét
van nagyon. (vacog, didereg)
Jajj, száradok,
miért kell most
meghalnom?
B:
Hogy új élet támadhasson magvadból.
M: Új élet?
Hiszen az erőm is
elhagyott végleg.
B: Látod?
Bár magvad
elszáradt,
de lassan zöld
szárat hajt.
M: Igen,
érzem,
a száraz burok nem
tarthat fogva,
élet sarjad
mag-gyomromban.
Növekszem, leveleim
integetnek,
gyönyörű virágot
rejteget kelyhem.
B: Gyönyörű,
ezért érdemes
mindent feladni,
még a halált is
vállalni.
M: (ujjongva)
Virágzom,
új testet kaptam,
a halálból
feltámadtam.
B: Jézust
sem tarthatta fogva,
a sötét sír
gyomra.
Feltámadt
harmadnapon,
győzött a
halálon.
Szenvedése,
a te
megmenekülésedre lett.
Hiszed-é ezt?
(nagnus)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)