Betegség áldásai 2.

Bennünket is elértek a vírusok. Legyengítettek, ágyba vetettek. A nehézségek között is sok boldog pillanatot tölthettünk el együtt. Bár sokszor gondoltam, hogy ez az utolsó, aztán még követte újabb és újabb megpróbáltatás. (Jelenleg engem gyötör a köhögés, de tudom, ennek is vége lesz egyszer.)
A hányás-hasmenés egyszerre kapta el a családot, így édesapával az élen együtt lehetett az egész család. Ritka pillanat.
Ahogy erősödött a csapat, úgy lett egyre aktívabb. Sok játék, főzőcske (tudtátok, hogy vízzel sem olyan rossz a puding?), sütögetés, kertészkedés, kinti mozgolódás (motorozás, görkorcsolya), olvasás-számolás, rajzolás váltotta egymást nap mint nap. Két hét szabadságot kaptunk, amit próbáltunk tartalmasan eltölteni. Csodálatosan elteltek a napok, a gyermekek nagy egyetértésben játszottak. Nehéz volt a mai reggelen óvodába indulni. Ez is az életünk része, feladata.

Természetes fejlődés folytatódik:
A gyermekeimnek megmutattam az összeadás-kivonás jelrendszerét, erre másnap 10-es számkörben összeadásokat-kivonásokat írtak maguknak.
Egyik nap rögtönzött diktálás következett, 2-3 betűs szavakat mondtam (só, hó, tó, mi, ház,...), amelyeket papírra kellett vetni. Meglepődtem, hogy milyen ügyesen írták le a kétbetűseket, Boglárkánknak a hárombetűs szavak sem okoztak fennakadást.

Boglárka szépen rendszerezett szavai

Imola sem unatkozott

Máté girbegurba betűi

Soli Deo Gloria!