2014. május 9., péntek

Ismét Károlytárón

Az utolsó bejegyzés óta ("mindenért hálát adjatok,...") igen próbára lett téve a hálaadásom. Napok óta nagyon fáj a fogam, hiába próbálják kezelni, csak rosszabb:(
De most nem ezen szeretnék siránkozni, hanem szeretném megosztani veletek az újabb hálatémánkat, Károlytárót.
Hogy könnyebb legyen felidézni a mátrai élményeinket, ideröppent a gépre egy kis rovar. Ezekből és hasonló jószágokból bőven akadt a kis hegyi falucskában is.
Napos-esős időnek néztünk elébe. Az időjárás-előrejelző tanácsa szerint felpakoltuk a gumicsizmákat, esőkabátokat is, a kellemetlenségek elkerülése végett.

Kellemesen telt az utunk. Egyszer csak felém fordul utazás közben drága férjem, és örömmel jelenti: "Milyen jó, hogy neked is van jogosítványod, mert szükség esetén át tudod venni a volánt." Közben egyre sűrűbben jelentkeztek a lábizomgörcsök, és a szükség hamarosan be is következett. Egy kis gyakorlás rám is fért (ritkán vezetek járatlan utakon), így Gyöngyösig én navigáltam az autót.
Megérkezésünk után birtokba vettük a kis házat. Nem kis időbe telt bepakolni a 4 napra összekészített élelmet, ruházatot (hálózsákok, utazóágy,...). Gyors ebédkészítés után jöhetett az első bemelegítés (először a szobába a cserépkályhába), terepszemle. 




Másnap szépen indult a reggel, napsütés, fény, jókedv. Reggeli, majd felkészülés a túrára. 
Először taposott utakon, majd hegyoldalnak nekirugaszkodva edzettük végtagjainkat. Többször átadta édesapa a vezetést a gyermekeknek, akik nagy örömmel kolbászoltak ide-oda szabadságukban. Tanulmányoztuk az iránytűt is. Erre Boglárka a fejébe vette: "Én Észak felé megyek. Észak felé megyek." Ettől a szándékától még akkor is nehéz volt eltéríteni, mikor elindultunk hazafelé Nyugatnak, majd Délnek. (Persze mindig az ismeretlen utak a vonzóbbak.) Útközben ráakadtunk egy játszótérre. Nem olyan műanyag-színes-gyári játszótér tűnt fel a láthatáron, hanem a természet adta mozgásfejlesztés lehetőségét láttuk meg egy kidőlt fa vastag ágában. Próbáltuk ám végigmászni fenéken csúszva-kúszva. A nagy játék közben egyszer csak a fejünkre cseppent 1-2 esőcsepp, amely gyorsan véget vetett a szórakozásnak és gyors továbbindulásra sarkallt mindannyiónkat. Először szelíden, majd teljes erőbevetéssel mosta esőkabátjainkat (és alatta ruháinkat) a tavaszi zuhatag. Nagy élmény volt siető léptekkel zuhogó esőben hazafelé vágtatni. Most már nem kellett senkit sem noszogatni, biztatni, mindenki tudta a dolgát, fáradtság elszállt. (Csipp-csepp csepereg, villám csattan megered, záporfüggöny zuhatag, fut a felhő, süt a Nap?)
Átöltöztünk, megebédeltünk. Az eső nem mosta el még sem jókedvünket, csak a délutáni terveinket. Az esti órákban meglátogattuk a gyöngyösi Tescót. Mekkora élmény volt a gyermekeknek! Hát még apának, mikor észrevette, hogy nincs meg az autó kulcsa! Kicsi keresgélés után észrevette, hogy a kulcs a legnagyobb biztonságban az autó csukott ajtajain belül van. Egy nagy kő esett le a szívünkről, a kulcs nem tűnt el, csak elérhetetlen a számunkra. Ima után jöhetett az agyalás, hogy hogyan halásszuk ki a kulcsot az autóból. Az első angyal (én így nevezem, mert az Úr küldte) ekkor érkezett, és tanácsokkal látta el kedves férjemet. Az ötlet megvan, már "csak" az eszköz hiányzik. Néhány célszerszám megvásárlása után jöhetett a próbálkozás a nagy esőben. Ekkor érkezett meg a másik angyal. Egy kedves segítőkész ember (aki éppen az istentiszteletről tartott hazafelé, lelki testvér), az eszközei felajánlásával segített a horgászat nem túl örvendetes részében. Meg lett a kulcs, hála érte, még tapsoltunk is örömünkben!
Izgalmas napunk után jól esett a pihenés. 
Vasárnap a helyi gyülekezetbe látogattunk el, ahol testvéri közösségben tölthettük a pihenőnapot.
Hétfő a pakolászás, takarítás ideje volt. Míg én takarítottam, addig Kedvesem az autót pakolta. Nem is hiszitek el, hogy a két művelet ugyanannyi időt vett igénybe! (Egy kis Suzukiba nagy művészet bepakolni a családot pakkostul, és ehhez nagy tehetsége van a férjemnek:)
Elindultunk, de kerülőúton, hiszen tervbe vettük a siroki vár bevételét. Bár körbejártuk, mint Izráel Jerikót, de a várba nem jutottunk be, a kapuk zárva fogadtak.
Így továbbutaztunk Eger, majd Pladány felé.
Hála van a szívünkben, hogy az Úr megtartott és velünk volt!

Foltos szalamandrát is láttunk (sajnos, már áldozatául esett egy ragadozó léleknek)

Természetes játszótér



Esős órákban hasznos lehet 1 ceruza és egy foglalkoztató füzet is



Bár minden helységben külön kellett begyújtani, de legalább nem fáztunk



Rögtönzött ebéd a vár lábainál
(A hordozó tökéletesen megfelel etetőszéknek is)


Viszontlátásra hegyek, jövünk legközelebb is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése