A gyönyörű természet mellett teljes volt a kényelmünk is. Az időjárás okozott egy kis aggodalmat, de a mi Urunk ezt is a javunkra rendezte el. Utunk hol napsütésben, hol esőben telt el. (Ez autóban nem is volt annyira kényelmetlen, de a kerékpározó öcsém már egy kicsit másképp értékelte.) Az első és utolsó éjszaka is meglepett egy-egy nagyobb vihar, de nappal mindvégig napos időnk volt. Így alkalmunk nyílt egy kis kirándulásra is (persze amennyire bírja egy kismama, nagymama és 2 apróság), a Kékestetőre is eljuthattunk, bográcsozásunkat sem zavarta holmi csepegő eső. Vasárnap a gyöngyösi baptista gyülekezetben emlékezhettünk meg pünkösd nagy eseményéről. (Még a közösséget is kirendelte számunkra az Úr.)
Néhány kép, amely a legmagasabb csúcson készült.
Máté készülődőben
Ami legjobban megfogta a gyermekeket (a játszótér:)
"Anya, mikor megyünk már csúcsra? Hol van a hegy? Én a hegyre akarok menni."
- így fejezte ki Boglárka többször is az aggodalmát.
Édesapa leánykánkkal a toronyban
A kilátás
A bizonyíték:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése