Ez a hét is mozgalmasan telt. Látogatások, kedves találkozások, amelyekért nagyon hálás vagyok. Meglátogattak régi, vésztői barátaink 3 picurkával. Már nagyon hiányoztak, egyre jobban érezzük a kortárs kapcsolatok hiányát. P.ladányban még nem sikerült "hasonszőrűeket" találnunk. A családtagjaink is elnéztek hozzánk. Jó volt velük együtt lenni. Annyi mindennel elhalmoztak, nem is tudnánk mindezt megfizetni. Kaptunk szép könyveket, finom joghurtokat (amelyet már régen fogyasztottunk), szalámit, finom, ropogós almát, székeket (végre körbe tudjuk ülni az asztalt, mindenkinek van saját helye), gyermekek számára készült babakocsit (amelyből most már van kettő, így nem lesz vita, hogy ki tologassa), fából készült dominót (amely azonnal Máté szívébe lopta magát).
"Nézd az áldást, nézd meg egyenként ... s lásd az Úr kezéből mennyi jó is ér."
Erre emlékeztetnünk kell mindennap magunkat.
Az örömök mellett voltak harcok, kudarcok is. Így kerek az életünk.
Egyik nap készülgettem a varrós szolgálatomra. Tudom, hogy ilyenkor az Ellenség teljes erőbevetéssel támad. Jött is a támadás. A gyermekek szokásos rendetlenséggel fogadtak. Ebből nem lett volna semmi baj, ha ugyanolyan indulattal fogadom, mint máskor. Szépen együtt összepakolhattuk volna. Ehelyett bennem nagy mérgelődés támadt, haragudtam, hogy nem haladnak előre a dolgok, hogy minden jól meg lett kutyulva, és most nekem kell az összekuszálódott szálakat kibogoznom. Éreztem, hogy harc van, az Ellenség meglopta a szívem békéjét, és akárhogy erőlködök, nem tudom visszanyerni. Már kezdtek a fejem fölé csapni a hullámok. Ilyenkor érzem, hogy ezek a gyermekek áldozataivá lettek az indulataimnak, és kárt okozok minden egyes morgolódó szavammal. Éppen tombolt az orkán, amikor csak egyszer azt éreztem, hogy Boglárka lányom elkezdi puszilgatni a lábam. Szó szerint levett a lábamról. Ekkor én is ölbe kaptam, elkezdtem puszilgatni, és minden indulatom tovaröppent. Éreztem, hogy az Úr megoldást küldött, "a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadta". Csodálatos volt átélni ezt a győzelmet, amelyet, persze, előtte hatalmas vereség előzött meg.
A sok szervezkedés, beszélgetés mellett nem sok időnk volt ovizni, így eldöntöttük, hogy az elkövetkező héten a ruházat témakörét újra átrágjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése