2012. szeptember 7., péntek

Alakulunk

Napok óta csak törölgetek, pakolok, mosok, porszívózok, sepregetek, átrendezek, dobozokat boncolok,...
Örülök, hogy közeledik a berendezkedésünk vége. Már úgy sincs több sarok, amelybe lehetne pakolni. Az összes lehetséges helyre betuszkoltam a nem kis mennyiségű tulajdonunkat.

Hálás vagyok, hogy
- egyre több dolog találja meg a helyét,
- a sok szilváért, almáért, amelyből finom leveket és lekvárt lehet főzni,
- a finom paradicsomért, mellyel minden reggel- este megtölthetjük a gyomrunkat (az Úr sokszorosan kárpótolt a korábbi helyünkön hagyott veteményesünkért),
- Kadosa tudott Camping biciklit vásárolni, mellyel könnyebben el tud jutni a munkahelyére (nem kell biciklis bérletet váltania, nem kell a vonaton sem fizetnie érte, és nem kell Debrecenben hagynia felügyelet nélkül)
- varrhatok újra és átélhetem az alkotás örömét,
- az otthonunk külön helységeiért, mert végre van külön két kis szoba, konyha, amely ajtókkal zárható! (nem kell lábujjhegyen járva közlekednünk, ha a gyermekek alszanak),
- Istenünktől kapható békességéért (enélkül mindent nyomorúságnak élnénk meg)
- az otthonoviba vásárolhattunk ceruzát, gyurmát, zsírkrétát, lapokat, ollókat,...
- a gyermekeknek végre van papucsa, melyet könnyebb kezelni, mint a kis cipőket,
- Máté pelusa reggelente száraz,
- zárt udvar vesz körül bennünket, és végre kiengedhetem a gyermekeket egyedül.

A készülő kis fészekről néhány fotó:
Gyermekszoba

Szülők szobája

Milyen romantikus teregetőhelyem van! A szőlőlugas szép keretet ad a száradó ruháknak:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése